Gazdasági Körkép

A skót miniszter Alex Salmond és a Egyesült Királyság minisztere David Cameron aláírtak egy megegyezést ami szerint a skótok szavazhatnak majd függetlenségükről még 2014 végéig. A körülbelül 4 millió szavazó közül egyenlőre a döntő többség nem szeretne függetlenné válni, és egyébként is sok kérdést vetne fel a több mint 300 éves unió elhagyása. 

Alapvetően három kimenetel valószínűsíthető. Az első, hogy maradnak ez Egyesült Királyságban. Így kisebb függetlenség mellett élvezhetnék a nagyobb biztonságot és a megosztott kül- és belügyeket. Amennyiben kiválnának, abban az esetben a legnagyobb szomszédjuk a versenytársukká válna és sok kérdés felmerülne, mint a nemzetbiztonság és az EU tagság. A harmadik, meglehetősen népszerű megoldást a devolution plus nyújtja, aminek keretében adórendszerük és közügyeik kétharmadát irányíthatná a skót parlament, továbbra is a királyság részeként. 

Milyen fontosabb kérdéseket vetne fel az elszakadás? A nemzetközi jog szerint valószínűleg egy független Skócia új államként kellene jelentkezzen az EU-ba. Az EU országoktól elárt, hogy amikor és amennyiben a feltételeknek megfelelnek, bevezessék a közös devizát, ez ilyen téren nyomást gyakorolna az országra. Amennyiben kapnának egy speciális kedvezményt, hogy az Angliának kiszabott feltételekkel tagok maradhassanak, akkor nem kellene újra jelentkezniük viszont nagy eséllyel a font maradna a pénzük, ami kérdéseket vetne fel a függetlenségükkel kapcsolatban. 

További kérdés lenne az északi-tengeren lévő olajmezők sorsa. A leginkább elfogadott nemzetközi megegyezés ezzel kapcsolatban a Genfi egyezmény, ami a demarkációs vonalak szerint dönti el, kihez tartozna a terület. Ez mintegy 91%-ban a skótok kezébe adná az olajat, ami az UK-ban nem váltana ki nagy örömöt. Ugyanakkor kérdéses, hogy Skócia mit tudna ezzel elérni, hiszen ezek régi mezők amiknek a termelékenysége csökken. Az újak úgy látszik jelenleg, hogy kisebbek és a kinyerésük drágább lenne. 

Sok kérdést felvetne a függetlenség, de jelenleg nem valószínű, hogy a teljes kiválás mellett döntenének a szavazók. Amennyiben igen, Skócia akkor is az Európai Unió tagja lenne előbb vagy utóbb, ez nagyban valószínűsíthető, így befektető szemmel nem történne fontos változás.

Mint az sokan tudjuk, a gazdaságban valakinek a nyereségét mindig meg kell valakinek fizetnie. Naivság lenne hát azt gondolnunk, hogy ez a pénz nyomtatásával máshogy van. Manapság sok jegybank úgy kezeli a válságot, hogy államkötvényeket vásárol és friss pénzt pumpál a gazdaságba. A kérdés, hogyan fizetjük meg ennek az árát mi, emberek? 

A válság miatt a központi bankok 2008 óta eddig nem látott kamatvágásokat, monetáris és fiskális stimulusokat alkalmaztak. Nemrég a QE3-al, amikor is az Egyesült Államok még több pénzt kezdett pumpálni a piacra, bebizonyosodott, hogy nem zárkóznak el a magasabb inflációtól az adósságuk csökkentésének érdekében. Az Európai Központi Bank vagy a Japán Központi Bank politikája is nagyon hasonló, gondoljunk csak ez EKB kötvényvásárlásaira. A két politika a gyakorlatban ugyanazt a célt szolgálja.

A több pénz nincs ingyen, sőt nagyon is drága nekünk, embereknek. Ezek a lépések inflációhoz vezetnek, amit csak a gazdaság ennek megfelelő mértékben való növekedésével lehetne ellensúlyozni. Ez jelenleg még nem történt meg, pedig a pénzből már nem keveset a piacra öntöttek. Ez folyamatosan csökkenti a privát betéteink értékét, és a növekvő nyersanyagárak miatt az általános költségeket is, így az életszínvonalat. 

A kormánynak ez közelről sem annyira rossz, mint nekünk. Amint az infláció meghaladja a kamatrátákat, abban a pillanatban a mi betéteinkkel egyetemben a kormány tartozása is elkezd inflálódni. Ugyanakkor az alacsony kamatok miatt olcsón tud még több pénzhez jutni. Ha kicsit körülnézünk a világon, láthatjuk, hogy sok állam tartozása új csúcsértéket mutatott, ezt pedig valakinek meg kell fizetni. A jelenlegi politikából úgy látszik, végül mi leszünk azok, akik ha nem is készpénzzel, de privát betéteink értékével, életszínvonalunk nehezebb megtartásával vagy kamatokkal meg kell majd fizessük a gazdaságpolitikai lépéseket. 

A sok stimulus igazán akkor okoz majd még gondot, mikor rájövünk, hogy ez csak papír, és a gazdaság beindulásával ez a sok olcsó pénz elönti majd a piacokat. Amint rázúdul a vállalatokra ez az újdonsült kereslet, az áremelések máris könnyedén elérhetőek lesznek a vállalatoknak és ez hirtelen megugró inflációval társulhat majd. Csak remélni merem, hogy a fizetések képesek lesznek valamennyire követni ezeket az árváltozásokat.