Gazdasági Körkép

A skót miniszter Alex Salmond és a Egyesült Királyság minisztere David Cameron aláírtak egy megegyezést ami szerint a skótok szavazhatnak majd függetlenségükről még 2014 végéig. A körülbelül 4 millió szavazó közül egyenlőre a döntő többség nem szeretne függetlenné válni, és egyébként is sok kérdést vetne fel a több mint 300 éves unió elhagyása. 

Alapvetően három kimenetel valószínűsíthető. Az első, hogy maradnak ez Egyesült Királyságban. Így kisebb függetlenség mellett élvezhetnék a nagyobb biztonságot és a megosztott kül- és belügyeket. Amennyiben kiválnának, abban az esetben a legnagyobb szomszédjuk a versenytársukká válna és sok kérdés felmerülne, mint a nemzetbiztonság és az EU tagság. A harmadik, meglehetősen népszerű megoldást a devolution plus nyújtja, aminek keretében adórendszerük és közügyeik kétharmadát irányíthatná a skót parlament, továbbra is a királyság részeként. 

Milyen fontosabb kérdéseket vetne fel az elszakadás? A nemzetközi jog szerint valószínűleg egy független Skócia új államként kellene jelentkezzen az EU-ba. Az EU országoktól elárt, hogy amikor és amennyiben a feltételeknek megfelelnek, bevezessék a közös devizát, ez ilyen téren nyomást gyakorolna az országra. Amennyiben kapnának egy speciális kedvezményt, hogy az Angliának kiszabott feltételekkel tagok maradhassanak, akkor nem kellene újra jelentkezniük viszont nagy eséllyel a font maradna a pénzük, ami kérdéseket vetne fel a függetlenségükkel kapcsolatban. 

További kérdés lenne az északi-tengeren lévő olajmezők sorsa. A leginkább elfogadott nemzetközi megegyezés ezzel kapcsolatban a Genfi egyezmény, ami a demarkációs vonalak szerint dönti el, kihez tartozna a terület. Ez mintegy 91%-ban a skótok kezébe adná az olajat, ami az UK-ban nem váltana ki nagy örömöt. Ugyanakkor kérdéses, hogy Skócia mit tudna ezzel elérni, hiszen ezek régi mezők amiknek a termelékenysége csökken. Az újak úgy látszik jelenleg, hogy kisebbek és a kinyerésük drágább lenne. 

Sok kérdést felvetne a függetlenség, de jelenleg nem valószínű, hogy a teljes kiválás mellett döntenének a szavazók. Amennyiben igen, Skócia akkor is az Európai Unió tagja lenne előbb vagy utóbb, ez nagyban valószínűsíthető, így befektető szemmel nem történne fontos változás.

Mint az sokan tudjuk, a gazdaságban valakinek a nyereségét mindig meg kell valakinek fizetnie. Naivság lenne hát azt gondolnunk, hogy ez a pénz nyomtatásával máshogy van. Manapság sok jegybank úgy kezeli a válságot, hogy államkötvényeket vásárol és friss pénzt pumpál a gazdaságba. A kérdés, hogyan fizetjük meg ennek az árát mi, emberek? 

A válság miatt a központi bankok 2008 óta eddig nem látott kamatvágásokat, monetáris és fiskális stimulusokat alkalmaztak. Nemrég a QE3-al, amikor is az Egyesült Államok még több pénzt kezdett pumpálni a piacra, bebizonyosodott, hogy nem zárkóznak el a magasabb inflációtól az adósságuk csökkentésének érdekében. Az Európai Központi Bank vagy a Japán Központi Bank politikája is nagyon hasonló, gondoljunk csak ez EKB kötvényvásárlásaira. A két politika a gyakorlatban ugyanazt a célt szolgálja.

A több pénz nincs ingyen, sőt nagyon is drága nekünk, embereknek. Ezek a lépések inflációhoz vezetnek, amit csak a gazdaság ennek megfelelő mértékben való növekedésével lehetne ellensúlyozni. Ez jelenleg még nem történt meg, pedig a pénzből már nem keveset a piacra öntöttek. Ez folyamatosan csökkenti a privát betéteink értékét, és a növekvő nyersanyagárak miatt az általános költségeket is, így az életszínvonalat. 

A kormánynak ez közelről sem annyira rossz, mint nekünk. Amint az infláció meghaladja a kamatrátákat, abban a pillanatban a mi betéteinkkel egyetemben a kormány tartozása is elkezd inflálódni. Ugyanakkor az alacsony kamatok miatt olcsón tud még több pénzhez jutni. Ha kicsit körülnézünk a világon, láthatjuk, hogy sok állam tartozása új csúcsértéket mutatott, ezt pedig valakinek meg kell fizetni. A jelenlegi politikából úgy látszik, végül mi leszünk azok, akik ha nem is készpénzzel, de privát betéteink értékével, életszínvonalunk nehezebb megtartásával vagy kamatokkal meg kell majd fizessük a gazdaságpolitikai lépéseket. 

A sok stimulus igazán akkor okoz majd még gondot, mikor rájövünk, hogy ez csak papír, és a gazdaság beindulásával ez a sok olcsó pénz elönti majd a piacokat. Amint rázúdul a vállalatokra ez az újdonsült kereslet, az áremelések máris könnyedén elérhetőek lesznek a vállalatoknak és ez hirtelen megugró inflációval társulhat majd. Csak remélni merem, hogy a fizetések képesek lesznek valamennyire követni ezeket az árváltozásokat. 

A kínai állami tulajdonban lévő CNOOC 15 milliárd dolláros ajánlatot tett egy kanadai olajtársaságra, a Nexen-re. Nem sokkal ezután már érkezett is a felkérés keletről, hogy egyezzenek meg egy szabad kereskedelmi megállapodásban. Vajon az olajtársaság felvásárlása csak alibi lenne, hogy Kína még egy nyersanyagokban gazdag országot legálisan felvásárolhasson Ausztrália mellett? 

Bár Kanada is tisztában van a helyzet veszélyeivel, azt nyilatkozták, hogy a lassuló gazdaság az USA-ban és az EU-ban nem hagy nekik sok választást, jövőjüket az ázsiai és a pacifikus régiókban látják. Ugyanakkor túl sok stratégiai erőforrás áruba bocsáltása eddig nem látott befolyást biztosíthat az ázsiai nagyhatalomnak. 

A kormányzat szerint bármilyen kereskedési megegyezés fundamentálisan eltérő kell majd legyen mint az USA-val vagy EU tagokkal kötött megegyezések a helyzet kényessége miatt. A gyenge kereslet az eddigi fő kereskedelmi partnerek részéről azonban tarthatatlan, és ezt az erős kanadai dollár csak tovább fokozza, relatívan drágábbá téve az ország exportra szánt termékeit. 

Tehát a kormány választás előtt áll, és a legjobb lehetőséget az ázsiai piac jelenti, még a veszélyekkel együtt is. Amennyiben nem indul be az amerikai gazdaság és az EU-ban sem enyhül gyorsan a válság, nem lesz más választásuk, mint a Kína felé nyitni, aminek rengeteg pénze van és előszeretettel vásárol nyersanyagokat. 

Az Egyesült Államok jelenlegi helyzetéről már tudják, hogy nem tartható fent jelen körülmények között, így fontos döntést kell majd hozzanak a tengerentúlon. A Kongresszus feladata lesz kimondani a végső szót, de valószínűleg csak a választások lezajlása után szentelnek majd komolyabb figyelmet az USA fiskális problémáira. 

A probléma gyökere, hogy ha a jelenlegi politikát folytatják, abban az esetben adóemelések következnek majd, illetve csökkenteniük kell a kiadásokat. Az adóemelések elkerülésével viszont az állami deficit csökkenése lesz drasztikus, A Republikánusok elkerülnék az adóemeléseket, ami jó módszer a tömegek meggyőzésére, de önmagában valójában nem elég. A Demokraták kombinálnák a kiadáscsökkentéseket az adóemelésekkel.

Amennyiben a jelenlegi törvényeken nem változtatnak, a kormány deficitje 2013-ra a felére csökkenhetne, de mellékhatásként az ország gazdaságát egy W alakú recesszió fenyegetné az előrejelzések szerint.

A Kongresszusi Költségvetési Iroda már figyelmeztetett, hogy a kiadáscsökkentések és a nagyobb adóterhek nagy károkat okozhatnak a gazdaságnak. Ha a Kongresszus nem lép időben, az kétmillió munkahelybe kerülhet. 

Egyenlőre az érdemi megoldáskeresés helyett a pártok egymást vádolják a jelenlegi helyzet miatt, ebből is lehet következtetni arra, hogy amíg nem zajlottak le a választások, addig inkább egymással lesznek elfoglalva.

Az állampapírhozamok egyébként így is rendkívül alacsonyak, az adósságok csökkentésével nem érnének el túl sokat. 

Most, hogy hamarosan megkezdődnek a választások az USA-ban, megint népszerű politikai eszközzé vált Kína devizájának, és annak állítólag nagy mértékben alul értékelt árfolyamának feszegetése. Igazából ez csak a tömeg megnyerésére irányul, mert senkinek sem valós érdeke érdemi lépést tenni az ügyben. 

Az USA szerint a kínai yuan alulértékeltsége valahol 3 %és 23% között van, a számítási modell függvényében. Ez elég teret ad a politikai spekulálásnak, csakúgy mint szignifikáns intézkedések elkerülésére. Egyébként is, az ezt kiszámoló testületnek bizonyára éppen elég modell áll rendelkezésére egy éppen kívánatos eredmény kiszámolására. 

Mit is csinál Kína? A kereskedelmi bankoknak meg van határozva mennyi és milyen devizatartalékaik lehetnek. A beáramló dollárokat a jegybanknak ( People's Bank of China) kell adniuk, ami yuan-nal fizeti ki őket. Ezt egyszerűen kinyomtatják. 

Egyértelmű ezek után, hogy a PBoJ dollár halmokon ül, ami helyett már nyomtatott a saját pénzéből. Érdekes kérdés, hogy mi lesz ezekkel a dollárokkal. Mennek vissza az USA-ba. Így igaz, dollárt, eurót, de főleg amerikai kincstári kötvényeket vásárolnak rajta, így befolyásolva a RMB árfolyamát és közben a gazdaságot is élénken tartva gyarapítják vagyonukat. 

Az AUD/USD napos ellenállásnál van és minden technikai jel eladásra utal. Ugyanakkor a pénteki amerikai lépés  miatt könnyen lehet, hogy csak egy konszolidációra lesz ereje a lefelé mozgásnak.

Mivel az USA dollár gyakorlatilag piacra öntése miatt a deviza értéke csökken és az inflációja növekedhet, talán a befektetők óvatosabbak ha arról van szó, hogy dollárt vegyenek. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ennek célja a gazdaság élénkítése, a növekvő infláció pedig ha irányítani tudják, akkor egy jó eszköz a munkanélküliség csökkentésére.  

Arról már írtam, hogy Kína milyen fontos tényező Ausztrália számára. Ne felejtsük el ugyanakkor, hogy a megnövekvő  nyersanyagárak a kínai gazdaságot kiemelten érintik, így közvetve az ausztrál gazdaságot is.

Az írek sikeresen megfeleltek a három éves gazdasági programban kiszabott elvárásoknak. A Nemzetközi Valutaalap engedélyezett egy 1.15 milliárd Eurós segélyt, mivel minden olyan célt megvalósítottak, amit júniusig teljesítenie kellett az országnak. A pénz egy 85 milliárd dolláros IMF mentőcsomagból származik, amire az EU, Írország, Dánia és Svédország jogosult.  

Nem elhanyagolható az sem ,hogy az ír manufaktúra növekedni látszik, bár ez az Egyesült Államoknak köszönhető részben. A nagyhatalom gazdasági növekedést tudott felmutatni, míg a spanyol exportok jelentős részét felvevő Franciaország 2011 harmadik negyedéve óta recesszív gazdasági fejlődéssel küzd. 

Az íreknek ettől függetlenül gondot okozhat majd, hogy bankszektoruk eladósodottságát csökkentsék, amire Októberig kaptak határidőt. A minisztérium nyilatkozata szerint dolgoznak rajta, hogy a lehetőségek szerint megfeleljenek a kiszabott határidőnek. 

Jövőhéten Cipruson találkoznak majd az euró-zóna képviselőivel, de nem valószínű, hogy az írek ügye napirendi pont lesz mivel a spanyol kötvényhozamok leszorítása fontosabb feladatnak tűnik jelenleg. Ebből kifolyólag az ír kormánynak több ideje lehet csökkentenie tartozását, és visszafizetnie az Anglo Irish Bank kisegítésére felvett összeget. 

Ma hoz döntést a Német Alkotmánybíróság az ESM-el és a fiskális paktummal kapcsolatban. A piacokat a jó hangulat uralta az elmúlt napokban, a közvélemény ezek szerint arra hajlik, hogy a német döntés pozitív lesz az Euró számára. 

Amennyiben mégsem találnák alkotmányosnak, amire a piac szerint kisebb az esély, abban az esetben Németországot már nemzetközi egyezmények kötnék, így mintegy megkötve kezüket a további intézkedések kapcsán. Ez az európai fizetőeszköz értékét nézve mindenképp negatívan hatna.

A közös deviza számára sorsfordító lehet a mai nap, a piac is a döntés megszületésére vár.Az árfolyamokon látható, hogy az erősödő Euró és Dax Index is azt jelzi, hogy pozitív döntést várnak az Euró számára. 

Tovább növeli a mai nap fontosságát, hogy az előrehozott holland választások is megkezdődnek, így a befektetői hangulat ezeknek a döntéseknek fényében váltakozhat majd a mai napon, bár a Német Alkotmánybíróság döntése lesz az elsődleges piacmozgató. 

Miután Beatrix holland királynő a jobbközép kormánykoalíció összeomlása után elfogadta a kormány lemondását,  hozzájárult az előrehozott választások megtartásához, amik így szeptember 12.-én kezdődnek majd. Ezzel szinte egy időben a Német Alkotmánybíróság is döntést hoz majd az Európai Stabilitási Mechanizmus alkotmányosságáról. 

Az európai országok közül négyen tudták eddig megtartani AAA-s hitelminősítésüket, ebből a két legbefolyásosabb Hollandia és Németország, így ez sorsdöntő nap lehet majd az Euró további sorsát illetően.

Az előzetes felmérések arra utalnak, hogy a két európárti kormányzat kaphatja majd a legtöbb helyet a parlamentben. Mark Rutte korábbi miniszterelnök konzervatív Liberális Pártja tölti be a vezető szerepet, megelőzve a második helyen álló Munkapártot. A növekvő elégedetlenség és a megszorításoktól való félelem miatt Emile Roemer hírhedten euró-szkeptikus szocialista pártja megduplázhatja majd képviseletét a parlamentben. Holland elemzők esélyt látnak egy liberálisok által vezetett koalíciós kormány alakulására, mivel így biztosítani tudnák a stabil kormányzáshoz szükséges többséget.

Az Euró számára az elmúlt években a holland gazdaság volt az egyik fontos hangulatjavító, így egy szilárd európárti győzelem a választásokon segíthetné az árfolyam további emelkedését, míg a szkeptikus, megszorításokat ellenző pártok szignifikáns erősödése negatív hatást válthatna ki. 

A történelmileg és gazdaságilag is számottevő Európai Uniós múltra visszatekintő ország valószínűleg végül az Euró mellett fog voksolni túlnyomóan, kissé megerősödött ellenzékkel. A holland import 70%-a az euróövezetből érkezik, exportjuknak pedig 80 százaléka oda megy, így egy komolyabb elszakadás nem tűnik reális politikai célnak.

Mindenesetre szeptember 12.-e kiemelkedő napnak ígérkezik, amit bizonyára rengeteg befektető fog éberen figyelni. A holland választás eredménye és a Német Alkotmánybíróság döntése fontos mérföldkő az Euró számára, és kiemelkedő piaci volatilitásra lehet majd számítani.

A Wyoming-i Jackson Hole völgyben tartott gazdasági szimpóziumon jelentős piaci szereplők és jegybanki vezetők vettek részt. Az eseményre csak meghívásos alapon lehetett menni. Leginkább a QE3-al kapcsolatban vártak információt a befektetők, de ilyen téren nem történt állásfoglalás Bernanke részéről. Valószínűleg jól meggondol bármilyen radikális intézkedést, mivel november 6.-án kezdődnek a választások az USA-ban, és Romney már világossá tette, hogy nem áll szándékában Bernankét újrajelölni. A republikánusok egyébként is bírálják a Fed politikáját. 
Szóval a lényeg, egyenlőre nem utal jel monetáris lazításra és nagyobb mértékű pénznyomtatásra a gazdaság gyorsításának érdekében, feltéve hogy az európai adósságválság nem mélyül így kényszerítve Fed-et azonnali lépések megtételére.